A pesti Lesegesellschaft szabályzata és tagjai

Verseghy Ferencet a Martinovics-összeesküvésben való részvétel vádjával 1794. december 11-én tartóztatták le. A mozgalom leleplezésének ekkorra már híre ment az érintettek körében, akiknek módjuk nyílt arra, hogy minden olyan írásukat megsemmisítsék, amelynek tartalmát terhelőnek ítélték. Feltehetően Verseghy is így tett, hisz csupán egy vékony köteg őrzi az elfogatásakor tőle lefoglalt iratokat. Hogy mégis volt mit elkobozni tőle, két körülményre utalhat. Részint arra, hogy ő talán későn értesült: nem volt lehetősége teljességre törekvően eljárni. Részint arra, hogy az el nem égetett írásokat nem tekintette magára nézve terhelőnek. Hogy végül minek is köszönhetik fennmaradásukat e szövegek, arra évszázados távolból aligha derülhet már fény. Teljesen bizonyos azonban, hogy ha egykori birtokosuknak nem is, a 18. század iránt érdeklődőknek feltétlenül hasznos, hogy e források nem váltak pernyévé. E dolgozat arra vállalkozik, hogy közülük az egyiket górcső alá véve kísérletet tegyen közelebbről is szemügyre venni a régi századvég eleddig csupán néhány utalásból ismert szellemi közösségét, a pesti olvasótársaságot.