Dani Erzsébet, Székelyföldi intézményi sors, két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének tükrében, Budapest, Argumentum, 2015

Rendhagyó módon érdemes olvasni Dani Erzsébet adatgazdag, kéziratos és nyomtatott forrásokon alapuló könyvét: előbb a végén található Összefoglalás és következtetések című fejezetet, majd pedig az előtte lévő, sokkal terjedelmesebb intézménytörténeti részt. Nem azért, mintha ez a sorrend mutatná a kötet erényeit, hanem azért, mert a konklúziókkal való szembenézés felerősíti az esetleírásokból kitűnő, a történelem hullámveréseinek kitett gyűjtemények és kezelőik – irányítóik, valamint tudományos feldolgozóik – nehéz és változatos sorsát.