Program- és paradigmaváltások a Bauhaus kistárgyépítészetében

A száz éve létrejött Bauhaus történetét mindmáig végigkísérik az összetett valóságát eltorzító leegyszerűsítések, félreértések, címkézések, le- és felminősítések. Ezek jelentős része sokszor csak felszínes ismerete alapján, egy-egy jelenségének kiemelésével, egyes stíluselemeinek általánossá tételével keletkezett és terjedt el (kockaházak, csőbútorok). Ismertek azonban sokkal durvább, súlyos gazdasági és politikai következményekkel bíró torzítások és támadások (elfajzott művészet, illetve a formalizmus, kozmopolitizmus melegháza) – mégpedig a második világháború előtt és után, Németország határain belül és kívül egyaránt. Ebben az írásban a Bauhaus változó sokszínűségének bemutatására történik kísérlet egyik markáns területének, a kistárgyépítészet bútortervezésének vizsgálata révén. Ennek legjobb – főként Breuer Marcell által tervezett – eredményei őrzik mindazt, „ami alkotó és konstruktív egy gazdaságilag és politikailag zavaros időszakban” (Herbert Read), és ami tanulságul szolgálhat napjainkban is.