Sémák és újítások: a kultúra finanszírozási helyzete a 21. század eleji Magyarországon I. (2000-2010)

A finanszírozás kérdése az emberi kultúra létezése óta mindig felmerülő kérdés, a kultúra sosem létezett mecénás támogatása nélkül. Tanulmányomban a kulturális javak gazdasági jellemzőin és a kultúrpolitika sajátosságain keresztül vizsgálom a hazai kultúrafinanszírozás alakulását a 2000-es évektől kezdődően. Ha a magánszektor kulturális támogatásának állami támogatáshoz viszonyított arányát tekintjük, akkor Magyarország európai szinten a GDP 3,9%-kával a középmezőnyben van. A háztartások kulturális és szabadidős kiadásai 4,30%-ot tesznek ki, a közvetlen állami támogatás 1,60%, így hazánkban az állam és a háztartások kulturális kiadásai összesen 5,90%-os mértékűek A tanulmányban fentiek mellett bemutatásra kerül az önkormányzatok szerepe a kultúra anyagi hátterének biztosításában. A cikk befejezéseként foglalkozom az adórendszer szerepével, illetve a témakör foglalkoztatáspolitikai összefüggéseivel. Kapott eredményeim összegzéseként elmondható, hogy Magyarország 21. századi kultúrafinanszírozása sok tekintetben kiemelkedő az Európai Unió országai közül, de egyfajta útkeresésben van, és a rendszerváltás óta eltelt húsz év még kevés volt arra, hogy a finanszírozás rendszere kellőképpen kialakuljon. Vizsgálatom első részének gyakorlati mondanivalójaként kiemelhető, hogy a bemutatott finanszírozási tendenciák fényében kialakíthatónak tűnik egy hosszú távon is fenntartható finanszírozási rendszer, amely jól szolgálja a kulturális szféra működési stabilitását.