Vállalkozás és vállalkozó egyetemek – Tanulságok a Corvinus Egyetem reformjaiból

Az egyetemi oktatás, kutatás és a kapcsolódó szolgáltatások egyre inkább „magánjavakká” válnak a hagyományos „közjavak” koncepcióval szemben. Ezt a trendet heves viták kísérik, amelyek hatással vannak az egyetemek működésére. Ezek közé sorolható a vállalkozói szellem terjedése a felsőoktatási ágazatban. Tanulmányunk célja, hogy ezt a folyamatot alaposabban megvilágítsa. A vállalkozói szakirodalom klasszikusa, Schumpeter szerint a vállalkozó az, aki szembe megy a fő áramlattal. A termelési tényezők újszerű összekapcsolása jellemzi a vállalkozást, miképpen minden változtatást, így a reformokat is. Clark korai kutatásai rávilágítottak a vállalkozó egyetemek jellemzőire, amelyek főleg új, viszonylag kis intézmények voltak. A vállalkozó egyetemeket öt indikátorral jellemezte. Ebből a koncepcióból kiindulva két irányban indultunk el. Először a közgazdasági irodalomhoz fordultunk és olyan további indikátorokat (megfogalmazásokat) kerestünk, amelyek hatással lehetnek a felsőoktatásra. Másodszor bemutatunk néhány híres nagy egyetemet, amelyek sikeres vállalkozási esetei alapján újabb indikátorok tárhatók fel. Ezeket az indikátorokat egy táblázatba foglaltuk, amely alapján jellemeztük a Budapesti Corvinus Egyetem történetének két markáns reformfolyamatát, valamint az elmúlt időszak „lehetett volna reform” szakaszát. A vizsgált időszakok kb. öt évig tartottak és az események között 20 év telt el. Meglepő módon, arra a következtetésre jutottunk – legalábbis a Corvinus Egyetem esetében –, hogy a szocialista időszakban megvalósított két reform inkább volt vállalkozói szellemű, mint a későbbi piacgazdasági környezetben kezdeményezett reformok. A magyarázatot egyrészt az általános társadalmi-gazdasági környezetben véltük felfedezni, amely nem igazán támogatta az ilyen reformkezdeményezéseket, másrészt a karizmatikus vezető hiánya, vagy kudarca vezetett ehhez a helyzethez.