A talaj arzénterhelésének hatása a kísérleti növények arzéntartalmára nehézfémterheléses tartamkísérletben

Az 1994 őszén az Eszterházy Károly Egyetem Tass-pusztai Tangazdaságában csernozjom barna erdőtalajon szabadföldi kisparcellás nehézfémterheléses tartamkísérlet indult 8 elem (Al, As, Cd, Cr, Cu, Hg, Pb, Zn) vízoldható sóival, 3 terhelési szinten (30, 90 és 270 kg elem/ha), 3 ismétlésben. Jelzönövényként 1998-ban borsó (Pisum sativum L.), 1999-ben silócirok (Sorghum bicolorL.), 2001-ben őszi árpa (Hordeum vulgare L.), 2002-ben fehérmustár (Sinapis alba L.), 2003- ban rostkender (Cannabis sativa L.) és 2005-ben lucerna (Medicago sativa L.) termesztésére került sor. A kísérlet során vizsgáltuk a talaj és a növények nehézfémtartalmát, amelynek ismeretében nyomon követhető a vizsgált elemek talajban való viselkedésének és talaj-növény rendszerben való mobilitásnak alakulása. Az arzén kifejezett depresszív hatása a kísérlet első két évében mutatkozott meg, a kísérlet további éveiben a vizsgált növények esetén mérséklődött, majd megszűnt. Az arzén a maximális terhelésnél sem dúsult a növényi szervekben, mindössze néhány növény vegetatív szerve mutatott némi akkumulációt. A kísérleti növények szemtermése védettnek bizonyult az arzénszennyezéssel szemben. A kísérleti eredmények alapján kijelenthető, hogy az arzén mozgása gátolt a talaj-növény rendszerben, mozgékonysága a kísérlet negyedik évétől jelentősen csökkent.