Dosztojevszkij hatása Gárdonyi kisregényeinek prózaművészetére

Gárdonyi Géza Ki-ki párjával című 1918-as regényének keletkezéséről és forrásairól a Gárdonyi-monográfiák mindegyike ugyanazt ismétli: idézi Gárdonyi József könyvének a megírás körülményeit tárgyaló rövid fejezetét, majd pedig utal az első recenzió felismeréseire. Hatvani Lajos a Nyugat 1923/22. számában megjelent Gárdonyi Géza utolsó regénye című recenziójában a posztumusz kiadott könyvről ezt írta: a „Ki-ki a párjával megállhat Arany és Petőfi legjava termése s megállhat Gottfried Keller falusi Rómeó és Júliája, meg Flaubertnek az egyszerű szívű cselédlányról írott nagy novellája mellett” (Hatvani, 1923). Ezzel a gesztussal Hatvani sajátosan jellemzi Gárdonyi művének irodalomtörténeti kontextusát. Egyfelől nyilvánvalóan jelöli ki azt a századfordulón konzervatívnak tekintett magyar szöveghagyományt (romantika és későromantika), amelyhez odasorolja az írót. Másfelől két világirodalmi összehasonlítási pontot is felajánl: a magyar regényt érdemes Gottfried Keller 1856-ban megjelent Falusi Rómeó és Júlia vagy éppen Flaubert 1877-ben kiadott Egy jámbor lélek című története felől olvasni. Bár mindkét megállapítás tartalmaz részigazságokat, valójában erősen vitatható és nehezen igazolható szövegelemzéssel. Időszerű 100 év után más megközelítést is felvetni. Tanulmányomban amellett érvelek, hogy a Ki-ki párjával legjelentősebb írásművészeti ihletését Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének olvasása nyújtotta.