A Student-Teacher Relationship Scale mérőeszköz adaptációja és struktúrájának faktoranalitikus vizsgálata

A gyermekkorban kialakuló kötődési kapcsolatok lényegesen meghatározzák az egyén későbbi szociális viselkedését. A gyermek szociális kapcsolatainak alakulásában nagy változásokat eredményez az iskolába járás megkezdése (Vajda, 1997). A gyermekek alapvető biztonságszükségletére vonatkozóan Brent (2010) a szülői támogatás mellett a pedagógus támogatásának jelentőségét hangsúlyozza. Az utóbbi évtizedben számos kutatás központi témájává vált a diák-pedagógus kapcsolatának vizsgálata, amelynek mérésére gyakran a Student-Teacher Relationship Scale (STRS, Pianta, 2001) kérdőívet alkalmazzák. Európa több, esetenként igen jelentős szociális, kulturális és oktatási különbségekkel rendelkező országában megvizsgálták már a mérőeszköz alkalmazhatóságát (például Görögországban, Hollandiában). Jelen tanulmány az STRS-kérdőív magyar nyelvű változatának megbízhatóságát, érvényességét és alkalmazhatóságát mutatja be. A kutatás során 183 tanulóra vonatkozóan 14, magyarországi és vajdasági általános iskola alsó tagozatain tanító pedagógus töltötte ki az STRS kérdőívet. A feltáró faktorelemzések kimutatták, hogy megfelelő és elfogadható faktorstruktúra a mérőeszköz öt tételének elhagyásával érhető el. Öt kérdőívtétel mellőzésével a mérőeszköz reliabilitása (α=0,82) megfelelőnek bizonyul, és az elméleti modellben azonosított három alskála mindegyike (konfliktus, közelség és függőség) megbízható. Eredményeink alapján az STRS magyar oktatási környezetben is megfelelő eszköznek bizonyul a tanuló-pedagógus kapcsolatának vizsgálatában.