A jelenlét tapasztalata az Iskolában

Az Iskola a határon című regényt elemző írások számos értékes kísérletet tettek a szereplők lélekfejlődési ívének felrajzolására, a „belső szabadsághoz” való eljutás lépcsőfokainak számbavételére. Jelen előadás kiindulópontja az az ugrásszerű, racionálisan nem magyarázható szintváltás, vagy inkább szint-áttörés, ami a lelki „kiszabadulás” tapasztalatait Bébé és Medve párhuzamos történeteiben megelőzi. Az a feltevésünk, hogy a belső szabadságra jutás közvetlen kiváltója mindig a jelenlét kivételesen intenzív tapasztalata. Ez a tapasztalat a Szereplő Énből a Néző Énbe való eljutást is jelenti, vagyis radikális nézőpontváltást, s annak a horizontnak a felszabadító kitágulását, amelyen a saját-élet eseményei értelmeződnek – mivel a jelenlét, vagyis a benne megjelenő „van”, a csupasz létezés tapasztalata magasabb rendű realitás, mint az értelmező gondolatok, melyek a jelenlét pillanataiban elhallgatnak. A katonaiskolai traumatikus tapasztalatok folytán értelmét vesztett élet a jelenlét pillanataiban tud új értelmet nyerni. Az előadás a regényben megjelenő jelenlét-élményeket veszi számba, s azt vizsgálja, hogy ez az alapjában megfoghatatlan tapasztalat hogyan, milyen közegekben képes mégis testet ölteni, s nyelvileg kifejeződni.