Egy középkori varázskönyv a reneszánsz mágia forrásvidékén

A Picatrix címen ismert, a 13. században arabról latinra fordított varázskönyv önmagában is érdekes és különleges forrás, ugyanakkor a szöveg későbbi története is figyelemre méltó, mivel – bár egy időre eltűnik a szemünk elől – később a reneszánsz tudós mágia egyik fontos forrása. Maga a latin szöveg rendkívül sokrétegű, mivel rengeteg korábbi vallási és rituális elemet tartalmaz, illetve adalékokkal szolgál a középkori asztrál- és talizmánmágia alkalmazásához is, miközben sok asztrológiával kapcsolatos információt, továbbá alkímiai leírást is tartalmaz. A tanulmányban a szöveggel kapcsolatos alapvető kérdéseket és fogalmakat tekintem át. Példákkal világítok rá, hogy a latin fordító hogyan használta forrásait, és rámutatok, hogy a szöveg megőrizhette egyes nekromantikus rituálék elemeit, és megvizsgálom, hogy a különböző füstölőszerek és imádságok milyen szerepet játszanak a szellemek megidézésének folyamatában. Mindezek rámutatnak, hogy a Picatrix nem pusztán a tudós mágia kézikönyve, hanem egy helyenként veszélyes recepteket tartalmazó gyűjtemény, amit a reneszánsz mágusnak rendkívül óvatosan kellett felhasználnia.