Adalékok Marsilio Ficino De vita című művének utóéletéhez

Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid áttekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaországi és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de’ Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyiségeivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudósokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488–1489-ben festett freskórészlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után.