Hematological, hemorheological, immunological, and morphological studies of spleen autotransplantation in mice: Preliminary results

Using a spleen autotransplantation model, we conducted hematological, hemorheological, immunological, and morphological studies in mice 6 weeks after splenectomy. Sixty male and female A/J inbred mice were equally divided into 3 groups: 1) SE group, splenectomy was performed; 2) AU group, spleen chips were autotransplanted into the omentum without vascular anastomosis following splenectomy; and 3) C group (controls), no intervention in these mice. At postoperative week 6, the following studies were performed: 1) measurement of hematological parameters; 2) hemorheological studies, including relative cell transit time (RCTT) and fibrinogen levels; and 3) activity of peripheral phagocytes, measured by zymozan‐induced chemiluminescence, which was calculated in stimulation index values (SI). In addition, histological investigations of autotransplants were conducted. Erythrocyte mean cell volume and platelet counts, RCTT, fibrinogen levels, and activity of phagocytes were significantly higher in the SE group, compared to those in the C group. In the AU group, these parameters were similar to those in the C group. Morphologically, the transplanted spleen showed normal histology. These data indicate that the transplanted spleens restored their function. We conclude that spleen autotransplantation reserves the normal morphology of spleen and restores most of the spleen's hematological, hemorheological, and immunological functions. Both SI index and erythrocyte deformability can be an informative detection of decreasing splenic function. These data suggest that spleen autotransplantation may provide a useful tool to prevent complications following splenectomy in a clinical setting. Lép autotransplantatios egér modellen a 6. posztoperatív héten haematologiai, haemorheologiai, immunologiai és morphologiai vizsgálatokat végeztünk splenectomiát követően. Hatvan A/J inbred egeret 3 egyenlő csoportba osztottunk: 1) SE csoport: splenectomia, 2) AU csoport: splenectomiát követően lép‐chip autotransplantatio a cseplesz kettőzetébe éranastomosis nélkül, 3) C csoport—control: sebészi beavatkozás nem történt. A 6. posztoperatív héten 1) haematologiai paraméterek meghatározása, 2) a haemorheologiai vizsgálatként a vörösvérsejt deformabilitás mérése (relatív sejttranzit‐idő, RCTT), a fibrinogén szint meghatározása történt, 3) immunologiai mérömódszerként a perifériás phagocyták aktivitását zymosan függő chemiluminescentiával mértük, a stimulációs index (SI) számításával. Párhuzamosan az autotransplantált lép‐chipek szövettani értékelését is elvégeztük. Az erythrocyták átlagos térfogata és a thrombocyták száma, az RCTT és a fibrinogén szint, valamint a phagocyták aktivitása szignifikánsan nagyobb volt az SE, mint a C csoportban. Ezek a paraméterek az AU csoportban hasonlóak voltak a C csoport értékeihez. Az autotransplantált lépek normális histologiájú képet mutattak. Eredményeink azt sugallják, hogy a transplantalt lép‐chipek funkciója helyreállt. Kísérleteink alapján úgy tőnik, hogy a lép autotransplantatio megőrzi a lépszövet normál morphologiáját, nagyrészt helyreállítja a haematologiai, haemorheologiai és immunologiai funkciókat. A lépfunkció csökkenésének érzékeny jelzője lehet az SI és a vörösvérsejt deformabilitás értékeinek változása. Adataink szerint a lépautotransplantatio hatékony eszköz lehet a splenctomiákat követő komplikációk megelőzésében a klinikai gyakorlatban is. © 2003 Wiley‐Liss, Inc. MICROSURGERY 23:483–488 2003