Új elméleti keretek a szocialista neveléstudomány vizsgálatára : A politikai vallás

Az elmúlt időszak hazai neveléstudomány-történeti kutatásainak egyik új iránya a Rákosi-, illetve Kádár-rendszer pedagógiai világának feltárására vállalkozott (Garai & Németh, 2017; Golnhofer & Szabolcs, 2014, 2015, 2016; Németh & Biró, 2009; Németh et al., 2015, 2016; Németh & Garai, 2020; Sáska, 2006, 2008, 2015, 2016; Somogyvári, 2019; Szabolcs & Golnhofer, 2015). Az erre irányuló legújabb hazai kutatások egyik elméleti pillére a fenti autoriter rendszerek jellemzőit leíró politikai vallás koncepció. Ennek megalapozója Voegelin 1938-ban megjelenő, az akkor kibontakozó totális rezsimek sajátosságait elemző munkája, melynek alaptézise szerint a totalitárius rendszerek működése olyan, a vallásra utaló strukturális hasonlóságokat mutat, amelyek leírása részben a vallási kategóriák és fogalmak segítségével lehetséges (Voegelin, 1938/1993). A német kutató által bevezetett fogalom az elmúlt évtizedekben a különböző politológiai, vallásszociológiai munkákban ismét előtérbe került (Gentile, 1996, 2000; Gentile & Mallett, 2000; Harting, 2008; Maier, 2004; Maier & Schaefer, 2006). A téma pedagógiai relevanciáját az adja, hogy ezek a politikai hatalom monopolisztikus megragadására irányuló rezsimek arra törekednek, hogy egy antropológiai forradalom útján a társadalom minden tagját olyan új emberré formálják, akik a végső célként kitűzött szupranacionális civilizáció, a kommunizmus megteremtése érdekében hajlandóak minden testi és lelki megnyilvánulásukat a párt céljainak alárendelni. Ennek érdekében a társadalom minden alrendszerének (így a nevelési és oktatási rendszernek, illetve a neveléstudománynak) elsődleges feladata és kötelessége, hogy az új rendszer messianisztikus céljának megfelelően elősegítse a jövő kommunista társadalma és szocialista embertípus megteremtését (Gentile, 2000). Munkánk a politikai vallás fogalmának szakirodalmi megalapozása mellett annak bemutatására vállalkozik, miként lehet a fenti elméleti keretre alapozva a politikai vallás neveléstudományban is megjelenő elemeit a tudományelméleti kutatás eszközeivel vizsgálni.