A kulturális globalizáció földrajzi vonásai

A globalizáció fogalma a tudományos diskurzusnak és a társadalmi közbeszédnek is rendszeresen visszatérő eleme. Jóllehet az ad hoc használattal divatos szakkifejezéssé redukálódott, a globális léptékű folyamatok utóbbi évtizedekben tapasztalt kiterjedése a globalizáció és mögöttes tartalmainak kutatását indokolja. A hétköznapi gyakorlathoz hasonlóan a földrajztudomány globalizációs kutatásaiban korábban a gazdasági és a politikai aspektusok domináltak. Napjaink globalizációs folyamatai (diverzifikálódó kapcsolatok, áruvá válás, a globális folyamatokkal szembeni kitettség, tér-idő sűrűsödés) azonban a kultúrát „láthatóbbá” tették. Ezáltal a globalizáció kulturális dimenzióinak léte és vizsgálata olyannyira elfogadottá vált, hogy a globalizációs folyamatokat egyre többen kulturális tényezőknek tulajdonítják, megkérdőjelezve a gazdasági és politikai szempontok kizárólagos magyarázó erejét. A tanulmány a kulturális globalizáció – hazai szakirodalomban hiányzó – bemutatásával támpontokat nyújt a globális szintű, kulturális kölcsönhatásokról alkotott elméletek értelmezéséhez, majd a kulturális térbeli egyenlőtlenségek változását konceptualizáló három álláspont (konvergencia, differenciálódás, hibridizáció) kritikai elemzésére tesz kísérletet. A hibriditás koncepciójára építő harmadik álláspont – túllépve az utópisztikus és disztópikus jövőképek kettősségén – a kulturális identitások antiesszencialista megközelítésével újrakeretezheti a globális és lokális folyamatok értelmezését. A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása szerint a kulturális áramlások, illetve az azok termékeire, képeire és szimbólumaira adott válaszok is egyre összetettebb és összekapcsoltabb kulturális identitásokkal hozhatók összefüggésbe. Mindezek térségek és léptékek szerint differenciált vizsgálata nagy jelentőséggel bír a túláltalánosításokba torkolló globalizációs narratívák elkerüléséhez.