A hospice önkéntesség lélektani vonatkozásainak szakirodalmi áttekintése

\ud Háttér és célkitűzések \udJelen tanulmány célja, hogy áttekintse és rendszerezze a hospice önkéntesség lélektani vonatkozásait vizsgáló kutatások elmúlt évtizedekben született eredményeit, különös tekintettel az önkéntes tevékenységeinek, személyiség- és motivációs hátterének kutatásaira.\ud\ud\ud Módszer \udTudományos adatbázisokban történő kulcsszavas keresés és a téma szempontjából releváns magyar (Kharón Thanatológiai Szemle) és angol nyelvű közlemények (n = 60) kiválasztása után azok szisztematikus szakirodalmi áttekintése különböző témák alapján (motivációk, személyiség, észlelt kihívások, stressztényezők).\ud\ud\ud Eredmények \udA kutatások nagy része kiemeli, hogy míg a hospice szolgáltatások elkezdése, majd később folytatása is jelentős összefüggést mutat a magas szintű altruisztikus motivációkkal (pl. társadalmi felelősségvállalás, mások fájdalmának enyhítésére irányuló vágy, proszociális értékek kifejezése, morális felelősség), addig az egoisztikus motivációk (pl. önértékelés növelése, személyes növekedés, szociális kapcsolatok, karrier) főként az önkéntesség kezdeti szakaszában fontosak, és a hosszú távú önkéntessé válás során már kevésbé meghatározónak tekinthetők. Bár a személyes érintettség (pl. egy hozzátartozó halála vagy saját betegség) gyakori motívum az önkéntesség elkezdésének hátterében, a hosszú távú önkéntessé válásra az önkéntesként megélt tapasztalatok (a valahová tartozás érzése, jelentőségteljes munka végzése és a hospice team tagjaival való hatékony együttműködés) gyakorolják a legjelentősebb hatást. Az önkéntesek személyiségvonásait vizsgálva az életkori vagy nemi sztenderdekhez, illetve az önkéntes tevékenységeket nem végzőkhöz képest általában magasabb Extraverzió, Barátságosság és Nyitottság, valamint alacsonyabb Neuroticizmus pontszámokat találunk. Természetesen az további vizsgálat tárgyát képezheti, hogy ez az eredmény az önkéntesség hatására jött létre, vagy eleve azok jelentkeztek önkéntesnek, akik ezekkel a pontszámokkal voltak jellemezhetőek. Ugyancsak összekapcsolódik a hospice önkéntességgel a magasabb empátiás törődés, gondoskodásigény és szociális nézőpontváltásra való képesség is, amelyek nélkül a nehéz érzelmi helyzetekkel (kliensek elvesztése, nővérektől és hozzátartozóktól érkező elutasítás) való hatékony megküzdés elképzelhetetlennek tűnik.\ud\ud\ud Következtetések \udA hospice önkéntesség egy magas frusztrációs toleranciát, folyamatos önismereti munkát és hatékony megküzdési módokat igénylő önkéntességtípus. Ennek lélektani szempontú vizsgálatakor egyaránt figyelembe kell vennünk az önkéntes személyre és az önkéntesség haszonélvezőjének pszichés jellemzőire gyakorolt hatást.\ud\ud | \ud\ud Background and Aims \udThe aim of this study is to review and synthetize the current scientific literature from the last decades concerning the psychological aspects of volunteering with special regard to its motivational and personality background and to the activities of hospice volunteers.\ud\ud\ud Methods \udBased on the systematic review of scientific databases (SAGE, JSTOR, Science Direct, SpringerLink, PubMed) the most relevant and issue-related Hungarian (from Kharón Thanatológiai Szemle) and foreign articles (N = 60) were taken into consideration based on issue-relevant key words. These were then categorized and analysed based on the main aspects of hospice volunteering (motivations, personality, perceived challenges, stress factors).\ud\ud\ud Results \udThe vast majority of research found high altruistic motivations (e.g. social responsibility, the desire for alleviating others’ pain, expressing personal values, moral responsibility) among those who apply for and later continue hospice volunteering while egoistic motivations (e.g. increase of self-confidence, self-growth, social contacts, career) are regarded as highly important determinants at the beginning phase of volunteering but not of becoming a long-term volunteer. Many studies suggest that personal grieving and caring experience and former perceived health problems also play a significant role in becoming a volunteer, while positive social experience (the sense of belongingness, meaningful activities and efficient communication with the hospice team) makes the greatest effect on the person to become a long-term volunteer. Examining the personality characteristics of volunteers — compared to age- and gender-related test standard points and to the points of non-volunteers — a higher degree of Agreeableness, Extraversion and Openness as well as lower Neuroticism can be detected. Naturally it is important to identify whether these characteristics are the direct consequences of volunteering or they already work as self-selection criteria. Among hospice volunteers high empathetic concern, perspective taking and a need for caring were also demonstrated without which the efficiency of coping with difficult situations (losing of patients, refusal from relatives) seems to be troubled.\ud\ud\ud Conclusions \udHospice volunteering needs high frustration tolerance, continuous self-knowledge development and efficient coping strategies. Examining the volunteering activity we should take into account its effect on the psychological structures of both the volunteer him/herself and the recipient of volunteering alike.\ud\u