Mentorprogram az Óbudai Egyetemen

Az értékes szakmai tudást szerzett és az oktatóival elégedett hallgató a legjobb reklámhordozója a felsőoktatási intézményeknek. Ezzel szemben a kutatási teljesítmény általában nagyobb súllyal esik latba az oktatói előléptetésnél. Vezetőként arra törekedtem, hogy egyetemünkön egyaránt értékesnek tekintsük a tudományos és az oktatási tevékenységet. Intézményfejlesztési tervünkben ezért külön területként jelent meg az oktatói munka minőségének fejlesztése. Az oktatók hallgatói véleményezéséből származó adatokat évtizedek óta gyűjtjük és elemezzük.  Ezek alapján világossá vált, hogy a tantermi teljesítmény, az oktatói-hallgatói viszony nem függ az akadémiai rangtól, továbbá az egyes oktatók megítélésében az évek során nem következett be számottevő változás a rendszeres visszajelzések hatására sem. Hatékonyabb eljárásokat keresve került látóterünkbe a mentorálás, amelynek tanári munka fejlesztésében elért eredményei közoktatási környezetben már bizonyíthatók voltak. Különböző célcsoportokat azonosítottunk: az újonnan belépő és kezdő oktatókat, a tanári munkájáról szakértői visszajelzést igénylőket és az erősen negatív hallgatói megítélésű, szerepükben küszködő oktatókat. Nem csak az igényeiknek megfelelő programokat és támogatási formákat dolgoztunk ki, hanem az egyetem működésébe való beépítését is megvalósítottuk szabályzataink módosításával. Egyetemi szintű rendszerré válását a legkiválóbb oktatók közül kiválasztott kari mentorok felkészítésével és munkába állításával biztosítottuk. Az elért eredmények kézzel foghatók. Ugyanakkor a rendszer stabilizálásának feltételeit – pl. a kari mentorok munkájának honorálását, állandó szupervízióját – nem sikerült maradéktalanul biztosítani, ami veszélyezteti e hasznos innováció fennmaradását.