English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Free Plan

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

Ez az írás a pestis és a vírusfertőzések fiktív ábrázolásait vizsgálja a technológiai, mediális és gazdasági fejleményekkel összefüggésben. Ben Jonson színdarabja, Az alkimista és Daniel Defoe regénye, A londoni pestis korabeli londoni járványkitörések körül forognak. E tanulmány konstans tényezője London: e helyszínre tekintettel választottuk ki a vizsgált szövegeket, amelyek annak a kora modern kornak a szorongásait közvetítik, amikor a merkantilizmus – a klasszikus politikai gazdaságtan elméletének megfelelően – utat engedett a kialakuló szabadpiachoz kötődő felhalmozási folyamatoknak. Két újabb, fiktív londoni járványkitörés közepette játszódó film szintén a gazdasági tér átalakulásával kapcsolatos aggodalmakat mutat be. Ezekben a művekben azonban a kiérdemesült pestist a fertőző zombi viszonylag új alakja váltja fel, és tölt be ahhoz hasonló funkciót. A Haláli hullák hajnala és a 28 nappal később egyaránt a globális kapitalizmus egyre gyorsuló, virális természetét jelenítik meg. A történelmen átívelő megközelítésünkkel rámutatunk a médiumok és a pestis abból adódó kapcsolatára, hogy a fertőzés ténye nem csupán egy mindenre kiterjedő pestissel kapcsolatos retorikát, hanem egy valóságos retorikai pestist is előhív. Megközelítésünk − az újabb pestissel foglalkozó tanulmányokkal összhangban − hangsúlyt helyez a pestis és a textualitás közötti szoros összefüggésre azáltal, hogy a pestist az egyén és az állam testéről leolvasható szövegként kezeli, az önmagát író, sorozatos fertőzéssel terjedő pestis struktúráját pedig a szubjektum tükreként.

Fertőzés, médiumok és kapitalizmus : A kora modernkori járványoktól a posztmodern zombikig