English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Free Plan

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

DOI 10.31074/gyn201918390 Nyelvészeti pragmatikai keretben – az udvariasság szemszögéből vizsgálódva – megállapítható, hogy egy diskurzus során a kérés sikerességéhez hozzájárul, ha a beszélő a megfelelő udvariassági szinten fogalmazza azt meg, amelynek különböző explicit nyelvi jelölői vannak. A nyelvtanuló idegen nyelven való megszólalásakor törekszik a célnyelvi elvárásoknak megfelelni, mindemellett különböző nyelvtanulói kommunikációs stratégiák is hatnak megszólalására az anyanyelvi kulturális háttértől való elszakadás nehézségei (Kecskés, 2006) mellett. A nyelvtanulás kreatív folyamat, melynek során a nyelvtanuló a környezetével való interaktív kapcsolat révén létrehozza a megfigyelt szabályosságok egyfajta belső reprezentációját, amely dinamikusan változik a nyelvtanulási folyamat alatt (Corder, 1992). Ezen nyelvi rendszer megnevezésére a köztesnyelv (interlanguage, rövidítve: IL) fogalmát Selinker vezette be 1972-ben. Selinkernek a nyelvtanulói stratégiák megismerését célzó kutatási elképzelését követve egyazon szituációban három csoport megnyilatkozásait vizsgáltam: (1) magyarul tanuló japán anyanyelvű hallgatók köztesnyelvi (IL), vagyis magyar nyelvi válaszait összevetettem (2) japán anyanyelvű hallgatóktól kért japán nyelvi produktumokkal (rövidítése a továbbiakban: L1) és (3) a célnyelvi (target language, rövidítve: TL), vagyis magyar anyanyelvű hallgatóktól kapott magyar nyelvi anyaggal, majd megfigyeléseket lehetett tenni a nyelvtanulók udvariassági nyelvhasználatára, illetve a vele összefüggésben lévő kommunikációs stratégiáikra vonatkozóan – a pragmatikai kutatások általános keretein belül (l. például Szili, 2004).

Magyarul tanuló japán hallgatók megnyilatkozásainak – udvariasságot érintő – jellegzetességei a kérés beszédaktusában