English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Free Plan

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

Az utóbbi évtizedben Magyarországon is ismételten fölmerült az az alkotmányjogi javaslat, melynek értelmében a választójog alsó korhatárának eltörlésével a felnőttkort még el nem ért állampolgárok is rendelkezhetnének szavazattal, ezt azonban nem maguk, hanem – képviseletükben – a szüleik gyakorolhatnák („családi választójog”). A javaslat azon törekvések sorába illeszkedik, melyek a fenntarthatósággal kapcsolatos problémákra igyekeznek alkotmányjogi válaszokat találni. A mellette fölhozott érvek azonban – legalábbis részben – túlmutatnak a fenntarthatóság kérdésén, és alapvető jogés politikaelméleti problémákat vetnek föl. A dolgozatban a képviselet fogalmára koncentrálva vizsgálom a javaslatot. A családi választójoggal kapcsolatban kétféle értelemben is beszélhetünk képviseletről, s ennek nyomán két különböző, bár egymástól nem független, gondolatmenetet rekonstruálhatunk. Az egyik arra az elképzelésre épül, hogy az így leadott szülői többletszavazatok voltaképpen a gyermekek szavazatai, s ezért a javaslat nem sérti az egyenlő és közvetlen választójog követelményét. Ezzel szemben amellett érvelek, hogy a szülői szavazat esetében nem a gyermek politikai preferenciáinak puszta közvetítéséről van szó, és a döntéshozatalra képtelennek tekintett személyek képviselete ebben az értelemben nem lehetséges. A másik lehetséges gondolatmenet föladja a választójog egyenlőségének igényét, és éppen azzal indokolja a javaslatot, hogy a szülői többletszavazatok szükségesek a gyermekek érdekeinek megfelelő súlyú képviseletéhez. Ennek alátámasztásához úgy kell tekintetnünk a szülőket, mint akik másoknál alkalmasabbak a gyermekek érdekeinek képviseletére a politikai döntéshozatal során. Itt három, a szakirodalomban megjelenő tulajdonságra koncentrálok: az információkhoz való hozzáférésre, a közös érdekekre, valamint az önzetlenségre. Álláspontom szerint azonban ezek a körülmények vagy nem egyértelműek, vagy irrelevánsak, következésképpen a második gondolatmenet sem alkalmas az így fölfogott családi választójog igazolására.

A „családi választójog” és a választójogi képviselet két lehetséges értelme