English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Free Plan

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

This study was made in a postglacial relic bog in the Ócsa Protected Landscape Area in Hungary. Secondary succession of vegetation began after peat extraction and a grove-like forest evolved. Among the eight woodpecker species that occur in this area, the Great-spotted Woodpecker is the most abundant with the largest amount of data, it is for this reason we chose this species to study. The aims of this work were to detect changes in the abundance of the study species in relation to forest succession; to examine the seasonal patterns of these changes in abundance, and to identify any relationship between the height of the trees near the nets and the number of captured birds. We used the data from 1411 mist-netted Great-spotted Woodpeckers (1984- 2010), which were captured at the Ócsa Bird Ringing Station (120 standard mist nets). The assessment of forest succession rates were based on aerial photos (1979-2010). We measured the height of the vegetation, at 12 points, near each 12 m long net. Population growth of Great-spotted Woodpeckers was significantly correlated with the rate of afforestation. The majority of birds occurred only during the dispersal period. The pattern of the captures correlated well with the vegetation structure, not just with height, but also with vegetation quality as well Összefoglalás Vizsgálatainkat az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén végeztük, egy posztglaciális reliktum lápszegélyen. A terület beerdősülése a tőzegbányászat befejeztével kezdődött el. Mára mozaikos, kis facsoportokból álló ligetes fás vegetáció alakult ki. A munka során az Ócsai Madárvártán 1984-2010-ig, 120 db függőnyhálóval befogott és meggyűrűzött nagy fakopáncsok adatait dolgoztuk fel. A nyolc eddig megjelent harkályfaj közül a nagy fakopáncs a leggyakoribb, erről a fajról gyűlt össze eddig a legtöbb adat, ezért lett ez a vizsgált faj. A következő kérdésekre kerestünk választ: az erdősülés üteme mentén hogyan változott a vizsgált faj éves egyedszáma? Milyen az egyedszámok szezonális mintázata? Korrelál-e a fogásszám a hálók melletti fák magasságával? A vizsgálati periódusban 1411 fogási adat gyűlt össze a vizsgált fajról. A szukcesszió ütemét 1979, 1992, 2000, 2005 és 2010-ben készült légifotók alapján becsültük meg. A vegetáció magasságát a 12 m-es hálók mentén, a háló mindkét oldalától 5 és 10 m-re, 4 m-es szakaszokban mértük meg. Az évenkénti egyedszám pozitívan korrelált az erdősülés ütemével. A legtöbb madár a júliustól októberig tartó diszperziós időszakban jelent meg, és csak rövid ideig tartózkodott a területen, mivel a revírek a rezidens egyedek által már telítettek voltak. A fogásszámok pozitívan korreláltak a vegetáció magasságával, de a vegetáció számos más jellemzője is befolyásolta az egyedek élőhely preferenciáját, pl. preferált fafajok, illetve táplálékban bővelkedő holtfák jelenléte

Relationship between vegetation structure and abundance of Great-spotted Woodpeckers (Dendrocopos major) in a mosaic habitat