English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Plus monthly

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Free Plan

Bevezetés: A szénhidrát-anyagcsere súlyos instabilitása csökken inzulinpumpa bevezetése után 1-es típusú diabetesben. A glükózanyagcsere zavara autonóm neuropathiát okozhat, azonban az autonóm károsodás is felelős lehet az anyagcsere romlásáért. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű az autonóm idegrendszer érintettsége a pumpakezelés indikációjának megfelelő rossz anyagcsere mellett, továbbá a neuropathia javulása akár rövid időn belül bekövetkezik-e a pumpakezelés megkezdése után. Célkitűzés: Vizsgálataink célja a kardiovaszkuláris autonóm funkció jellemzése volt pumpakezelés megkezdésekor, majd a kezelés bevezetése után 2 hónappal. Betegek, módszerek: Vizsgálatainkba 1-es típusú diabeteses beteget vontunk be (38 beteg, 23 nő, 15 férfi, életkor: 29,5±1,3 év, betegségtartam: 13,8±1,5 év; BMI: 23,2±0,6; átlag±SE). A kontrollcsoportba 10 nem diabeteses személy került (életkor: 27,8±2 év). Az autonóm neuropathia (AN) vizsgálatát az inzulinpumpa felhelyezése előtt és azt követően 2 hónappal kardiovaszkuláris reflextesztek (CRT) segítségével végeztük el. Eredmények: A betegcsoportban a legérzékenyebb paraszimpatikus teszt, a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás az egészséges kontrollhoz képest szignifikánsan kórosnak bizonyult a kezelés kezdetén (belégzés: 32,6±3,8 vs. 18,6±1,5 ütés/min., p&lt;0,001). A paraszimpatikus károsodás mértéke annál kifejezettebb volt, minél hosszabb volt a bólus-bázis inzulinkezelés időtartama az inzulinpumpa felhelyezése előtt a betegekben (AN score–tartam: r=0,51, p&lt;0,05; belégzés–tartam: r=−0,63, p&lt;0,001). A két hónapos pumpakezelés mellett az AN összesített súlyossága csökkent (AN score: 2,2±0,2 vs. 1,5±0,2, p&lt;0,05), a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás pedig szignifikánsan javult (belégzés: 18,6±2,1 vs. 22,4±2 ütés/min., p&lt;0,05). Az átlagos HbA1c a két hónapos kezelés alatt 0,7%-ot csökkent (8,7±0,2% vs. 8,0±0,3%, p=0,125). Következtetés: A pumpakezelés megkezdésekor a fiatal 1-es típusú diabeteses betegekben a paraszimpatikus idegrendszeri diszfunkció dominált, ami már két hónapos pumpakezelés mellett javulást mutatott. Az idegrendszeri érintettség súlyossága szoros összefüggést mutatott a pumpakezelést megelőző bólus-bázis inzulinkezelés időtartamával. Adataink 1-es típusú diabetes mellitusban megerősítik azt a megfigyelést, hogy kóros szénhidrát-anyagcsere esetén a paraszimpatikus idegrendszer károsodik elsőként, ami eredményeink szerint a pumpakezelés elkezdését követően már rövid időn belül is javulhat.

Inzulinpumpa-kezelést igénylő, kedvezőtlen anyagcsere-állapotú 1-es típusú diabeteses betegek autonóm idegrendszeri funkciójának jellemzői