English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Free Plan

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

Croatia became a member of the European Union (EU) in 2013, a fact that enhances cross-border cooperation opportunities in terms of geographical space, organisational solutions and available financial resources. The cooperation is supported by the European Union and is of a nonprofit nature. Because previous cooperation practices are of limited use, project development and implementation required the development of new types of skills and institutional forms of cooperation. The aim of the study is to show to what extent the institutional asymmetries between Hungary and Croatia are reflected in the activity of cross-border cooperation, both in terms of the composition of the beneficiary organisations implementing the projects and the different levels of the settlement network affected. The first part offers a brief overview of the emergence of cross-border cooperation on the border between Hungary and Croatia and highlights the role of the European Union. After describing the specificities of governance and public administration in each country, an overview is provided on the implementation of the Hungary-Croatia IPA Cross-border Cooperation Programme of the 2007–2013 programming period. After a brief methodological overview, the differences in the activity patterns of the different types of beneficiaries are identified, highlighting the two key areas of the programme sustainable and attractive environment and sustainable tourism in the Mur–Drava–Danube region. Finally, activities and the role played in cooperation on individual levels of the settlement structure are investigated and the most relevant organisational types on these levels are described. The main findings highlight the symmetric role of the two large regional centre cities, Pécs and Osijek, and their universities. However, in Hungary, despite the fact that both countries are unitary states, the role of state bodies is somewhat more important, especially in investmentoriented areas of intervention, even at lower levels of the settlement structure. In Croatia regional (county) institutions are generally more active, also in investment-oriented projects, being the main investors in the upper categories of the settlement structure. This gap on the Hungarian side is filled with non-governmental organisations, national bodies and private nonprofit organisations, the latter being an unknown category in Croatia. On the level of small towns and municipalities, Hungary is characterised by more intensive investment-orientation and a somewhat stronger presence of non-governmental organisations. Határon átnyúló együttműködés Magyarország és Horvátország között A határ Magyarország és Horvátország között a történelem folyamán inkább volt elválasztó szerepű, mintsem összekötő, bár többnyire két országrészt és nem különálló országokat választott el (Hajdú 2006). Az 1990-es évek elejének háborús eseményei visszavetették a korábbi gazdasági együttműködéseket, a térség – magyar és horvát oldalon egyaránt – perifériává vált. Franjo Tuđman halálát (1999) követően megindult a politikai közeledés a két ország között, melynek hatása volt mind az államközi kapcsolatok szintjére, mind a határtérségre (Bali 2012). A korábbi együttműködési keretek helyreállítását célozta – imMagyarország és Horvátország határon átnyúló együttműködésének vizsgálata... 151 már az európai közös politikákra való hivatkozással – a Duna–Dráva–Száva eurorégió kialakítása, melynek keretében több szakpolitikai célt (gazdaságfejlesztés, európai közlekedési korridorok kiépítése) tűztek ki. Ebben a közegben az európai integráció, mint a két ország közös célja, jelentette az együttműködés szélesebb hivatkozási keretét, melyben Magyarország viszonylag gyorsan tudott felmutatni eredményeket, míg Horvátország csatlakozási feladatai, illetve a térség általános és az ország belső instabilitása miatt lassabban teljesített. Horvátország számára Magyarország követendő minta lett, melynek adaptálásában az európai uniós határon átnyúló együttműködési kezdeményezések jó eszköznek bizonyultak. Az előcsatlakozó Magyarország számára a PHARE (Pologne Hongrie Aide à la Reconstruction Économique) program 1995-től, Ausztria csatlakozásának időpontjától biztosított támogatást a határon átnyúló együttműködésekhez, elsőként az osztrák–magyar határon. A későbbiekben a programokat kiterjesztették a többi határszakaszra is, azonban a magyar–horvát határtérségben viszonylag későn indult meg az együttműködés. Ezek a programok még nem adtak lehetőséget fejlesztések végrehajtásához a határ mindkét oldalán (Csalagovits, Gordos 2007), a finanszírozás csupán a kedvezményezett országra vonatkozott, azonban a projektek feltétele volt a partnerország intézményeinek közreműködése. A magyar–horvát határtérségben 2002-ben indult az „External Border Initiative” program (az EU külső határokra irányuló kezdeményezése), amelynek keretében két, 2-2 millió eurós projektet valósítottak meg, a pécsi Miroslav Krleža iskolaközpont fejlesztését, valamint a harkányi belvárost tehermentesítő elkerülő út kiépítését (Csalagovits, Gordos 2007). A Magyarország–Horvátország kísérleti kisprojektalap (2002, 2003) már nyílt pályázati rendszerben nonprofit szervezetek számára nyújtott támogatást olyan projekteknek, melyek nem szerepeltek a magyar–horvát együttműködésben, de ahol feltétel volt a horvát partner aktív bevonása. Ebben a konstrukcióban összesen két pályázati kiírás keretében 983 ezer euró PHARE-támogatás kifizetésére került sor (Bali 2012). Magyarország 2004-ben induló uniós tagságával jogosult volt az INTERREG közösségi kezdeményezésben való részvételre, melynek „A” pillére jelentette a határon átnyúló együttműködést. A 2004–2006-os „csonka” programozási időszakra készült INTERREG IIIA Szlovénia–Magyarország–Horvátország szomszédsági program már lehetővé tette mindhárom partnerországból a kedvezményezettek közvetlen támogatását. Az EU-tag Magyarország és Szlovénia esetében az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), míg Horvátország esetében a CARDS (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation), majd a PHARE forrásaiból. A programnak szintén két pályázati kiírása volt, melynek keretében összesen 20,5 millió euró támogatás volt igénybe vehető (VÁTI 2004). A program – szűkös költségvetése és bonyolult végrehajtási struktúrája ellenére – komoly előrelépésnek tekinthető a határon átnyúló együttműködés területén. Az „új típusú” határon átnyúló együttműködés a korábbi helyi, regionális együttműködési gyakorlat átértékelését tette szükségessé (Pámer 2009). A ko-

Magyarország és Horvátország határon átnyúló együttműködésének vizsgálata a két ország területi kormányzási rendszerének tükrében