English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Zendy Open

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Insights

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Zendy Tools

Zendy Plus

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Elméleti háttér: Az egyre javuló orvosi ellátás, a gyerekkori onkológiai betegek túlélési arányának növekedése ellenére a trauma következményei a kezelések befejezését követően is még éveken keresztül fennmaradhatnak, befolyásolva a mindennapi adaptációt, szociális kapcsolatok alakulását. A megterhelő életeseményre adott reakciókat, a hosszabb távú pszichoszociális alkalmazkodást a támogató társas környezeten túl nagymértékben befolyásolja a gyermek életkora és a kognitív érettsége. Cél: Vizsgálatunk célja a nyolcéves kor alatt és nyolcéves kor feletti életkorban elszenvedett onkológiai betegség felnőttkori társas kapcsolatokra és értelmező sémákra gyakorolt hatásainak elemzése. Vizsgálati mintánk gyermekkori onkológiai betegséget túlélő felnőttekből (N = 59), míg a kontrollcsoport (N = 53) gyermekkori krónikus betegségben nem szenvedő, a túlélőkhöz hasonló életkorú felnőttekből állt. Módszerek: A vizsgált személyek kognitív séma, megküzdési mód, társkapcsolati, szorongás, depresszió, valamint traumatizációs jellemzőinek felmérése az alábbi eszközökkel történt: Young-féle Séma Kérdőív, EMBU (Neveltetésem Emlékei Kérdőív), Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív, COPE (Megküzdés Kérdőív), Kórházi Szorongás és Depresszió Skála, Poszttraumás Stressz Skála. Eredmények: Eredményeink szerint a nyolcévesnél idősebb korban diagnosztizált felnőtt túlélők és egészséges kontrollszemélyek között sem a nők, sem a férfiak vonatkozásában nincs a vizsgált paraméterekben különbség. A nyolcévesnél fiatalabb korban kezelt felnőtt nők gyakrabban folyamodnak passzív megküzdési stratégiához, továbbá olyan különféle maladaptív sémák alkalmazásához, mint a fokozott szeparációs érzés, korlátozott autonómia, függőség és aggodalmaskodás. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák a kora gyermekkorban onkológiai betegségben szenvedő lányok esetén a pszichoszociális ellátás fontosságát, különösen a felnőttkori kapcsolati problémák megelőzésére való tekintettel. A későbbi gondozás során fokozott figyelmet kell fordítani a problémamegoldás aktív formáinak támogatására, az elszakítottságérzés csillapítására, az autonómia erősítésére, a független motivációkból származó cselekedetek támogatására és az aggodalmaskodás enyhítésére.			 | 				Background: Despite the improving medical care and increasing survival rate, the consequences of pediatric cancer may persist for many years after the end of treatment, which can influence everyday adaptation and social relationships. Perception of the stressful life events and the long term psychosocial adaptation are influenced by social support and cognitive appraisal determined by many factors including cognitive maturity and age. Aim: The aim of this study is to investigate the effects of social relationships and cognitive schemata in childhood cancer survivors. The patient group consisted of persons suffered from cancer before and after eight years of age (N = 59) and a matched control group without chronic childhood illness (N = 53). Methods: The participant’s cognitive schemata system, coping capacity, close relationships, anxiety, depression, and trauma-related data were measured by a test battery involving Young Schema Questionnaire, COPE (Coping questionnaire), Experience of Close Relationships, My Memories of Upbringing (Egna Minnen Beträffande Uppfostran), Hospital Anxiety and Depression Scale, and Impact of Event Scale-R. Results: No differences were found in test parameters of survivors diagnosed after eight years of age and healthy control participants, among males and females. However, women with cancer diagnosed before eight years of age reported more passive coping style and different kind of maladaptive schemata including feelings of separation, limited autonomy, dependency, and apprehensiveness. Conclusion: Our data underline the importance of psychosocial care of early childhood cancer which might have significant influences on adult interpersonal problems, first of all among females. During follow-up, psychosocial interventions — focusing on active problem-solving, decreasing feelings of separation, strengthening autonomy, reducing dependency — are highly recommended

Different process of development in cognitive schemata and social relations in cancer survivals whose illness onset dated from early or late childhood