Tér és Torony: a társadalmi innovációk értelmezése

Niall Ferguson, napjaink egyik sikertörténésze, újabban a társadalmi innovációkról ír. Nem pont erről – inkább arról a dinamikáról, amely az innovációkat megszüli, majd elterjeszti, végül pedig akadályozza és meghalasztja. Új könyve, Th e Square and the Tower (A tér és a torony) erről szól. Pontosabban a társadalom hálózatosodásáról, amit a Tér hivatott szimbolizálni. A Tér – lehet piac, fórum, park, sportpálya –, ahol az emberek összefutnak, és a közösség láthatóvá, megfoghatóvá válik; politikai értelemben pedig kialakul és működni kezd. A nyílt közösségi tér – az egykori Monarchiában ilyenek voltak a kávéházak, kocsmák, csárdák is –, ahová bárki ellátogathatott, a társadalom hálózatosodásának eredményeként jött létre, és e hálózatosodás kibontakozását mutatja. A Tér, mondja Ferguson, a területi lenyomata annak, amit a hálózatkutatók „hálózatnak”, a társadalomkutatók korábban „közösségnek” neveztek el; az a természeti, földrajzi térség, amelyben egy hálózat láthatóvá válik. A hálózat élete itt, az ilyen terekben zajlik. Ennek az életnek egyik – ha nem a legfontosabb (legalábbis leíró értelemben) – eredménye, hogy az egymással kölcsönös kapcsolatba került emberek csoportokat, a csoportok nagyobb egységeket alakítanak ki. A hálózatok „csomósodása” – amely természeti térben zajlik, földrajzi térben válik láthatóvá – az emberi fejlődés egyik hajtómotorja, a történelem dinamikájának magyarázata (ami némileg eltér a 19. században kialakult és máig uralkodó másik fölfogástól, a termelés társadalmat és történelmet formáló erejéről vallott nézetektől). A kettő persze összefügg: a termelés kezdettől közösségi tevékenység, amely ter mészetesen mindig valahol, adott térben zajlik. Ameddig a termelés egyéni vállalkozások elszigetelt megvalósulása, nem képes hálózatot alkotni, sem pedig megjelenni a térben. Ez a dinamika, hangsúlyozza Ferguson, mára átfogta a Földet. Ez akkor is igaz, ha a hálózatosodás globálissá válását nem érzékeli az egyén vagy egy adott közösség. Különösen azok a csoportosulások nem, amelyek kimaradtak, elszigetelődtek, margóra kerültek. Ettől még a hálózatok globalizálódása valóság – sőt, napjaink talán legmeghatározóbb valósága. Annyira az, hogy a gyors átalakulás, a fergeteges globalizálódás, a hálózatok hirtelen összeEducatio 27 (2), pp. 341–346 (2018) DOI: 10.1556/2063.27.2018.2.15