English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Plus monthly

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Free Plan

Tudta, hogy a ceglédi tanyavilág 2020-ban még az Európai Unió leggazdagabb térségeihez tartozott? És azt, hogy Debrecen jelenleg is Európa egyik legszegényebb régiójának része? Bár az uniós terminológia és regionális tipizálási módszertan értelmében mindkét állítás helytálló, az mégis felkelti az Európai Unióval és annak felzárkóztatási (kohéziós) politikájával foglalkozó kutató figyelmét. Különösen, hogy a támogatásokhoz való hozzáférés és azok felhasználása szempontjából igen nagy jelentősége van annak, egy megye, járás vagy település milyen fejlettségű régióban található. Mivel Pest megye 2020-ig Közép-Magyarország részeként Európa legfejlettebb térségei közé tartozott, közvetlen tapasztalatokat szerezhettünk arról, mivel jár az, ha egy heterogén, nagy belső fejlettségi különbségekkel terhelt régió országos összevetésben számottevően kevesebb uniós forráshoz juthat csak hozzá. De a közép-kelet-európai tagállamok eltérő forrásfelhasználási gyakorlatai vagy a kohéziós politika célrendszerében évtizedek alatt végbemenő változások is számos új kérdést, kihívást vetnek fel a szakpolitika vívmányai, mechanizmusai tekintetében. A „Regionalitás az Európai Unió kohéziós politikájában – Forrásallokációs dilemmák a fővárosi régiók speciális helyzetének tükrében” című doktori kutatás így ezen kihívások elemzésére irányult, kiemelten vizsgálva a regionalitás és abszorpció kérdésköreit. A kohéziós politika regionalitása tekintetében egyrészt vizsgálni kellett, hogy a regionális forrásallokációs mechanizmus mennyire tud valós és érdemi válaszokat adni a szakpolitika célrendszerének tükrében. De emellett az abszorpciós teljesítmény növelése érdekében szükségtelenül támogatott projektekre jutó források is veszélyeztetik a régiók közötti arányos és indokolt forrásallokációt, ezáltal pedig a támogatások hatékony, hatásos és hasznos felhasználását. Bár a kérdéseket a szakirodalom és a hazai szakpolitika gazdagon tárgyalja, a magyar forrásfelhasználás gyakorlatának legfrissebb adatait vizsgálva azzal kapcsolatban mégis újszerű megállapításokra lehetett jutni. A disszertáció keretében így aztán arra kerestük a választ, hogy az Európai Unió kohéziós politikája miért és milyen indokok mentén helyezi előtérbe a statisztikai régiókat a térségek fejlettségének megítélése, még inkább a forrásokra való jogosultság meghatározása során. Ehhez első lépésben a szakirodalmi ismeretanyag feltárása mellett a szakpolitikai dokumentumok és a releváns joganyagok kerültek feldolgozásra. Ezt követően pedig empirikus módon, primer és szekunder adatok segítségével támasztottuk alá a kutatás kapcsán megfogalmazott hipotéziseket. Mindezek alapján egyrészt az Európai Unió statisztikai régióinak alapadatait szintetizálva szemléltettük a régióstruktúra nagyfokú heterogenitását és a karakterisztikákban rejlő jelentős területi különbségeket. Ezt követően rámutattunk a régiók átalakítása által realizálható forrásallokációs előnyökre, más szempontból az integráció bővítésének egyes régiókat kedvezőtlenül érintő statisztikai hatásaira. A kétezres évek reformelképzeléseinek újraértékelésével alátámasztottuk a regionális forráskihelyezés gyakorlatától eltérő gondolatok létjogosultságát. A magyar régiók helyzetének és fejlődési pályájának historikus áttekintésével rávilágítottunk továbbá a fokozódó belső területi egyenlőtlenségek problémakörére is. A gazdaságfejlesztési programok gyakorlati tapasztalatán keresztül pedig igazoltuk az uniós források jelentőségét a magyar gazdaság fejlődése szempontjából, egyúttal azt is, hogy ciklusról ciklusra fokozódó eltérések figyelhetők meg a kevésbé fejlett és fejlettebb régiók forrásszerzési lehetőségeiben. Majd Közép-Magyarország gyakorlatát több aspektusból vizsgálva támasztottuk alá azt is, egy fejlettebb régió fejletlenebb térségei valóban az uniós források hiányának elszenvedői lehetnek. Végezetül javaslatokat fogalmaztunk meg az abszorpció, mint lehetséges szempont figyelembevételére a forrásallokáció és -felhasználás tervezése során.

Regionalitás az Európai Unió kohéziós politikájában — Forrásallokációs dilemmák a fővárosi régiók speciális helyzetének tükrében