English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Tools annual

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Global: Zendy Plus annual

Global: Zendy Free Plan

A Ceauşescu-korszak második fele az úgynevezett „júliusi tézisek” kinyilatkoztatásával vette kezdetét. Ennek következtében a politikai-ideológiai nevelés új iránya határozta meg előbb a párt ideológiáját, később az egész romániai társadalmat, így az oktatást, a kulturális életet és a nemzetiségpolitikát is. Ez az új irány intenzív változásokat eredményezett. Különösen a nyolcvanas évek váltak a lakosság és az országban élő nemzetiségek számára nehezen elviselhetővé. A sikertelen gazdaságpolitikára és a gazdasági válság nehezítette életkörülményekre a pártvezetés válasza az ideológiai szigorítás és Ceauşescu személyi kultuszának erősítése volt. A disszertációban arra vállalkoztam, hogy Gyergyói-medence az 1970–1980-as években megélt mindennapi életeseményeit rekonstruáljam. A visszaemlékezések elemzésében a hatalom és az egyéni mozgástér kölcsönhatásának társadalmi gyakorlatát helyeztem a középpontba. Fő kutatási kérdésem: A „lenti” társadalomnak milyen válaszreakciói voltak a mindennapok feletti diktatúrára? A társadalmi kommunikáció eseményeit kulturális cselekvésekként értelmeztem, a viselkedésmódokat és azok szimbolikus dimenzióit helyeztem előtérbe (Szijártó 2001: 120). Kutatásom két kiemelt jelenség mentén vizsgálta a hétköznapokat: az informalitás és a hozzá kapcsolódó kvázi-nyilvánosság tükrében. A dolgozat a különböző területeken megnyilvánuló informális társadalmi gyakorlatokat elemzi, ami a korszakban vizsgált társadalom nyílt titkait, íratlan szabályait, mikropraktikáit jelenti az ügyek intézése, a materiális és a szimbolikus javakhoz való hozzáférés céljából (Ledeneva 2018a: 1–9). Az informalitás vizsgálatával a dolgozat egy további, kiemelt célja volt, hogy a szakirodalomban domináns helyet elfoglaló informális gazdaság vizsgálata helyett, a kulturális és sportélet területén, illetve az etnikai és a vallási identitás kvázi-nyilvános működtetésében megnyilvánuló informális cselekvéseket elemezze. A másik fogalom, amely a vizsgálat tárgyát képezte a hatalom és az egyéni mozgástér tekintetében a kvázi-nyilvánosság. Ez az a nyilvánosság volt, amely a formális, hivatalos térhez állt közelebb, de helyet adott az informális események lebonyolításának is. A kvázi-nyilvánosság volt az egyetlen olyan nyilvános szféra a korszakban,ahol a fent leírtak szerint lehetett nyilvánosan működtetni a (magyar) etnikai identitást (Bodó 2004: 56–63). A korszakra jellemző társadalmi kommunikáció jelenségeinek vizsgálatában négy témakört különítettem el: 1. A Gyergyói-medence amatőr művészeti formációi és azok kulturális tevékenységeinek rekonstruálása. A téma második része a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep működését vizsgálta, amelyet önszerveződő közösségnek tekintek. 2. A dolgozat második nagy témaköre a sportéletet elemzi, egyrészt a szocialista keretek közti professzionalizmuson, másrészt az amatőr, önszerveződő sportközösségek mindennapjain keresztül. 3. A harmadik témakör a hétköznapi diskurzusokat elemzi az ugratási eseményeken keresztül. Tartalmukban a vizsgált korszak ellentmondásaira, a nehéz életkörülményekre és a társadalomban jelentkező, nyíltan ki nem mondható feszültségekre reflektálnak. 4. Munkám negyedik témaköre az egyházi és az egyéni élet sorsfordulóinak ünnepei, illetve az amerikai és a nyugat-európai médiatermékek fogyasztásán alapuló szórakozási alkalmak köré épült. Arra törekedtem, hogy láthatóak legyenek azok a közösségi események, amelyek kívül estek a kötelező, országosan működtetett és ideológiai tartalommal megtöltött rendezvényektől. A négy témakör látszólag egymástól távol esik, azonban mindegyikben az informalitás és a kvázi-nyilvánosság, a korszakra jellemző társadalmi kommunikációs jelenségeit vizsgáltam. Az esetek elemzési alapegysége a nyelvhasználat, a kommunikációs eszközhasználat, a megnyilvánulásiformák, és a szimbólumhasználat. A dolgozat elemzéseiből kiderül és egyben amellett érvelek, hogy a már meglévő, az államszocialista társadalmi berendezkedésű országokról és azok informális gyakorlatairól szóló munkák megállapításaihoz új eredményekkel, meglátásokkal bír a dolgozat. Tehát az informális gyakorlatok a második gazdaság működtetése és a fennálló hatalmi renddel szemben tanúsított magatartások mellett további intenciókat tükröznek: a kisebbségi etnikai és vallási identitás, a kisközösségek közös sport- és művészeti esztétikai preferenciáinak a kvázi-nyilvánosságban való működtetésére, illetve a nyugati és az amerikai modernizációs minták (használati cikkek és médiatermékek fogyasztása általi) adaptálására.

Informalitás, önszerveződés, kvázi-nyilvánosság - Kultúra, sport, hétköznapi diskurzusok, egyházi ünnepek és szórakozás a Gyergyóimedencében az 1970–1980-as években