English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Plus monthly

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Free Plan

Doktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására. A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott. Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ: o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat? o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről? o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra? A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is. A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát. Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson.

Csernobil a médiában : A szovjet-kommunista típusú sajtómodell a Kádár-korszakban egy esettanulmány tükrében