English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Plus monthly

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Free Plan

Az értekezés arra a kérdésre keres választ, hogy milyen tényezők miatt érdeke az Európai Uniónak a pillanatnyilag ismert politikai szándékok szerinti tíz közép- és kelet-európai országot felölelő bővítése. A dolgozat első, bevezető részében röviden érintem azokat az összefüggéseket, amelyek a tagjelölt országok belépéséhez fűződő érdekeltséget bizonyítják. Ezek közül a történelmi felzárkózás és újraegyesítés, a biztonságpolitikai szempontok, a döntéshozatalba és érdekérvényesítésbe való bekapcsolódás lehetősége, valamint a belépés révén elérhető pótlólagos gazdasági növekedés és az ehhez kapcsolódó közösségi forrástranszfer emelhető ki. Ezt az érdekeltséget a szakmai és politikai társadalom viszonylag szélesebb körében ismerik és ismertetik. Kevésbé ismert azonban az, hogy melyek azok a motivációk, amelyek az Európai Unió tagállamait késztetik arra, hogy a tőlük keletre fekvő, náluk általánosan fejletlenebbnek minősíthető országokat tagjaik sorába felvegyék. A bővítés ellen szóló érvek között szerepel, hogy az előző évtized elején kötött ún. Európai Megállapodások révén az EU számára megnyíltak azok a közép- és kelet-európai piacok, amelyek számára a vasfüggöny lehullása után fontossá váltak. A másik lényeges ellenérv, hogy a csatlakozni kívánó országok felvétele relatív fejletlenségük miatt akkora költséggel járna a jelenlegi tagállamok számára, ami nem tenné rentábilissá a bővítést. A valós uniós érdekek felmérése céljából a dolgozatban igyekeztem feltárni mindkét fél közvéleményének álláspontját a bővítésről, melynek során kiderült, hogy az EU polgárainak nem prioritás a bővítés (ezzel ellentétes az uniós politikai döntéshozók véleménye), és a bővítést is csak a tagjelöltek egy részénél, differenciáltan látják megvalósíthatónak. A tagjelölt országok közvéleményénél ez az érdekeltség nagyobb, ami a magasabb támogatottságban mutatkozik meg. Az értekezésben 23 szektorális tényezőn keresztül mértem le azt, hogy milyen objektív tényezők szólnak az EU szemszögéből a bővítés mellett vagy esetleg ellene. Az egyes faktorok közül elsőként a történelmi és humán tényezőket vizsgáltam meg. Rámutattam, hogy a legtöbb tagjelöltnél a rendszerváltás előtti lemaradás nem volt történelmileg determinált, néhány tagjelölt 1939 előtti fejlettségi szintje és az európai gazdaságban elfoglalt helye azt mutatja, hogy ezekben az országokban nagy felzárkózási potenciál rejlik. Előnyös az is, hogy a leendő tagállamokban a vallási és tudati szint több szempontból is hasonlítható a jelenlegi tagállamokhoz (etika, tolerancia), ami megkönnyíti felzárkózásukat. Megfelelő az oktatási szint, ugyanakkor a tagállamokhoz hasonlítva kedvezőtlen az egészségügyi helyzet, valamint nagyon differenciált kép jelenik meg a tagjelöltek közötti szociális viszonyokat illetően. A gazdasági területen a bővítés hasznának megítélése a tagjelöltek közötti eltérő megközelítést támasztja alá, hiszen több tagjelölt (elsősorban Szlovénia, Csehország és Magyarország) olyan fejlettségi szintet ért el az évezred végére, amivel Portugália és Írország felvételekor már az EU szembesült, másrészt igazolható a felzárkózás képessége (megtakarítási, versenyképességi hajlam, az eurózónához történő csatlakozási felkészültség). Azt is igyekeztem bebizonyítani, hogy a jelenleg elfogadott pénzügyi keretek (1999. március, Berlin) között is finanszírozható a bővítés. Feltűnő ugyanakkor a tagjelöltek közötti, és az egyes tagjelölt országokon belül meglévő fejlettségi különbség. A vártnál azonban kisebb gondot jelenthet a mezőgazdaság integrációja, nem fog bekövetkezni a várt túltermelés, de a hatékonyság még elmarad a jelenlegi tagállamok szintjétől. A munkaerő-áramlás területén is alaptalanok az aggodalmak, hiszen néhány éven belül Európa mindkét egyesülő fele migrációs munkaerő befogadására kényszerül majd. Sokszor elfelejtett tényező, hogy az Unió legfontosabb nyereségét mind belső, mint külső biztonságának erősítésével nyerheti, hiszen az uniós határ Keletre tolódása révén a bűnözés szűrésének áthelyezésével a jelenlegi tagállamok a még létező keleti határaik lebontásából sokat profitálhatnak. A biztonsági övezet keleti irányú kiterjesztésével nő a jelenlegi tagállamok katonai értelemben vett biztonsága is. Összegzésként és következtetésként azt mutatom be, hogy a bővítés révén az Unió közvetlen haszna (a megnövekedett befektetési biztonság és exportlehetőségek, tranzitszempontok,) és közvetett előnyei (Európa politikai és kulturális egysége, az Uniónak a világgazdaságban és világpolitikában elfoglalt helye és szerepe, környezetvédelmi helyzetének, belső és külső biztonságának javulása) meghaladják a bővítés közvetlen közösségi költségvetési kiadásait. (Ez tíz ország felvétele esetén évente maximum 20-25 milliárd euró lehet.) Ugyanakkor azt is vallom, hogy ez a pozitív mérleg csak a tagjelöltek fokozatos felvételével érhető el, ugyanakkor Kelet felé haladva a kevésbé felkészült országok felvételével az uniós szaldó romlik. Az is kiderült a tények elemzésénél, hogy a kohéziós tagállamok (Spanyolország, Portugália, Görögország) és a legfejlettebb tagjelöltek közötti különbség kicsi, vagy egyes területeken nem is létezik, az igazi minőségi különbség a tagjelöltek között jelenik meg. Ezért a racionális uniós érdekérvényesítésnél a több hullámban megvalósuló bővítést látom célravezetőnek.

Az Európai Unió keleti bővítésének előnyei az Európai Unió számára