English (United Kingdom)

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/featured_content/oa?rat=en

https://curated-unify.zendy.io/wp-json/zendy-region/v1/highlighted_journal/

Global: Zendy Plus annual

Presents the access of premium content as premium feature

Premium Content

Presents the keyphrase highlighting as premium feature

Keyphrase Highlighting

Presents the summarisation as premium feature

Summarisation

Insights

Presents the pdf analysis as premium feature

PDF Analysis

Presents the zaia usage as premium feature

ZAIA

Global: Zendy Tools annual

Global: Zendy Free Plan

Global: Zendy Tools monthly

Global: Zendy Plus monthly

1. Bevezetés A fotoszintézis során a napfényből érkező fotonok energiája stabil kémiai energiává alakul a gerjesztés, energiaátadás, elektronátadás és enzimatikus lépések során. Ezek a folyamatok a mebránfehérje komplexekben mennek végbe, és gyakran a fehérjékben található fématomhoz kapcsolódnak. Az elektronszállításban a metalloproteinek egyik fő osztályába tartozó hem tartalmú citokróm fehérjék redox-reakciókon keresztül vesznek részt. A fotoszintetizáló bíborbaktériumokban a citokrómok akár a membránban, fehérjekomplexekhez kapcsoltan, akár szabadon, a periplazmában vízoldékony fehérjékként is előfordulnak. A Rhodopseudomonas (Rps.) viridis és a Rubriviax (Rvx.) gelatinosus törzsek a reakciócentrum (RC) membránfehérjéhez kapcsolt citokróm alegységet is tartalmaznak, míg a Rhodobacter (Rba.) sphaeroides vagy a Rhodospirillum (Rsp.) rubrum csak vízoldékony citokrómokkal rendelkezik [1]. A fotoszintézis elsődleges reakcióit egy foton abszorpciója váltja ki, majd egy membránon keresztüli töltésszétválasztás következik az elsődleges elektrondonor (P, bakterioklorofill dimer), valamint az elsődleges és másodlagos kinon akceptorok (QA és QB) között. Az oxidált elsődleges donor, a P, másodlagos elektrondonorja lehet RC-hoz kötött citokróm alegység (pl: citokróm c) vagy egy vízoldékony periplazmikus elektronhordozó (citokróm c2) [2]. Ez a periplazmikus elektronhordozó biztosítja a kapcsolatot a citokróm bc1 komplex és a RC között, hogy teljes legyen a fény által kiváltott ciklikus elektrontranszfer. Hasonlóképpen hozza létre a kapcsolatot az RC-hoz kötött citokróm alegység és a citokróm bc1 komplex között a vízoldékony elektronhordozó a periplazmában. Az optimális fotokémiai hatékonyság érdekében a P-nak a citokrómok általi redukciójának gyorsabbnak kell lennie, mint a P és QA közötti töltésrekombináció. Ez a követelmény minden olyan törzs esetében megvalósul, amelyek rendelkeznek RC-hoz kötött citokróm alegységgel, mint például a Rps. viridis vagy a Rvx. gelatinosus [3], és olyan fajok esetében is, amelyekből hiányzik a citokróm alegység, például a Rba. sphaeroides, ahol a P-t közvetlenül a vízoldékony citokróm c2 redukálja [4]. A mesterségesen előállított Rba. sphaeroides cycA citokróm mentes mutáns törzsnél [5] fiziológiás elektrondonor nem áll rendelkezésre a fényindukált P redukálására, az elektron PQB rekombinációján keresztül kerül vissza alapállapotba. A citokrómok fény-indukált redox változásait többnyire jól nyomon lehet követni optikailag izolált rendszerekben (reakciócentrumban, kromatofórában), de intakt sejtekben ez a megfigyelés nagyon megnehezül az optikai szórás, és más sejtalkotók átlapoló abszorpciója miatt. Ebben a munkában bemutatjuk élő (feltöretlen) sejt citokróm alegységének optikai abszorpcióváltozását, és célul tűztük ki, hogy fényindukált abszorpcióváltozás és fluoreszcencia mérésével a különböző típusú citokrómokat tartalmazó, illetve citokróm mentes törzsekben az elektronátadási lépéseket összehasonlítsuk.

Citokrómok szerepe fotoszintetizáló bíborbaktériumokban