A TÖRTÉNELEM TERHE A TÖBBKULTÚRÁJÚSÁGBAN

Dragan Velikić a történelmi tapasztalatot és a lét kérdéseit egy nyitott, plurális gondolkodás horizontjába helyezi, s kifinomult érzékenységgel, mélyen és sokoldalúan fogalmazza meg a Pulából kiinduló, Belgrádon és Budapesten keresztül húzódó, Bécsig terjedő utazásnak a belső és külső szeletét. E térség történelmének demitologizált részét tárja elénk az egyén és a kollektív emlékezet révén, erős utalásrendszert kiépítve. A kultúra konnektív struktúrájának összefűző hatását Velikić a társadalmi síkon és az idődimenzióban fejti ki, ahol a cselekedetek láncolatai felismerhető mintákba rendeződnek, egy közös kultúra azonosítható mozzanataként. Mindez egy archivált emlék, ahol – Ricoeurrel élve – az emlék „mindenkor- enyémvalóságát” analogikus átvitel révén az emlék „mindenkor-miénkvalóságává” tágítja. Tanulmányomban azt fogom vizsgálni, mennyire képes megmozgatni Velikić poétikája a szerteágazó kulturális alakzatokat és a társadalmi folyamatokat. Ugyanis regényei olyan fluktuáló időben jelölik a térséget, melyben világosan rámutat a polarizáltság történelmi érzékenységére, éltetve a kulturális tapasztalat heterogenitását.