A szolidaritási mező – járvány idején

A szolidaritást meghatározó értelmezések és értékelések alapvetően hallgatólagos háttértudásként adottak. Válságok idején ugyanakkor vitatottá és megvitathatóvá válnak. A koronavírus járvány ebben az értelemben kivételes vizsgálati lehetőség. Ahogy az érdemesség, társadalmi felelősség, segítségnyújtással és -kapással kapcsolatos értelmezések és stratégiák mozgásba lendülnek, egyúttal a hétköznapi cselekvők számára is reflektálttá válnak. Ezek feltérképezése lehetőséget teremt a szolidaritás mechanizmusait meghatározó mezőviszonyok, habitusok és illúziók (Bourdieu 2002) azonosítására, vagyis azoknak a szimbolikus és materiális küzdelmeknek a leírására, melyek meghatározzák a társadalmi segítségnyújtás kereteit. A járvány első hullámát követően készített online, reprezentatív kérdőíves kutatásunkban (n=800) arra tettünk kísérletet, hogy a privát szférán és a nyilvánosságon belüli materiális és szimbolikus segítési és segítségkapási folyamatokról átfogó képet alkossunk. Klaszteranalízis segítségével ideáltipikus mezőpozíciókat dolgoztunk ki. Ezek strukturális és attitűd szerinti elemzése alapján a járvány által mozgásba lendített szolidaritási mező dinamikáit értelmeztük.